A befogadott kis cica

2007 szeptember 30. | Szerző: Ilci

 Hát ismét itt vagyok!
Amikor tavaly meghalt a perzsa kiscicánk, akkor nem akartunk másikat. Nekünk ő volt A Cica és úgy gondoltuk, hogy helyét nem pótolhatja másik.
Aztán az idén tavasszal meghalt a Nagymamám és anyukám nagyon szomorú volt. Kb. 1 hónapja történt, hogy a párommal indultunk a boltba bevásárolni. És nicsak egy nagyon édes, helyes kis cica jött befelé a lépcsőházba. Mintha valami vagy valaki küldte volna nekünk ezt a kis jövevényt. Hát megsajnáltuk, bevittük és megetettük. De úgy gondoltuk, hogy nem fogadhatjuk be, mert azért mégis csak felelősség egy ilyen kis állat tartása. Így hát elengedtük. Azon nyomban meg is bántuk, mert annyira megsajnáltuk, hogy a szívünk majdnem megszakadt. És akkor el kezdtük keresni a ház körül, de nem találtuk. Az ablakunk előtt van egy fa és amikor kinéztem a konyhaablakon, megpillantottam rajta a kis cicát.  Párom lecsalogatta róla, behozta, aztán megfürdettük, megetettük és azóta nálunk van. Már családtag és imádjuk! És milyen érdekes, mintha az én szeretett Nagymamám küldte volna.